OVI - ISI és DRÁMA - OVI

Készülj velem játékosan az iskolára!

Állatokról szóló versek

 

Donászy Magda: Varjú-kár

Kőrisfára varjú röppen,
minden tolla fekete.
Vígan látja: sajtot rejt a
nadragulya levele.
Mint a villám, lecsap rája,
csőre csípi ügyesen.
Róka Rudi
szeme csillan,
nem pihen az
esze sem.
Róka módra kezd a szóba,
álnok hangja hízeleg:
– Úgy hallottam, az erdőben
legszebb ének a tied.
Varjúmadár örömében
illeg-billeg fenn a fán.
– Szép hangodért –
szól a róka –
irigyel a csalogány.
Mézes szóval dalolásra
biztatja a madarat.
A hiszékeny varjú begye
büszkeségtől kidagad.
Tetszik neki
a dicséret,
messzi száll a
,,varjú-kár''.
Pottyan a sajt.
Róka Rudi
veszi, viszi,
eszi már.

 

Duga Boglárka: Szurikáta

Örvend a kis szurikáta,
Mert mégsem kap szurikát ma.
Napok óta gyengélkedik,
Teát iszik, alig eszik.

Szegénynek még tegnap este
Oly lázas volt pici teste.
Vacogott a paplan alatt,
Úgy sírt, könnye alig maradt.

Aggódott is mamája,
Nincs gyógyír a bajára.
Egész éjjel őrködött,
S hajnalban felöltözött.

Elhagyta az üreget,
Hozott néhány üveget.
Gyógyfüvekkel voltak tele,
Fiát megitatta vele.

Alig telt el fertály óra,
S mintha kicserélték volna.
Örvendett a szurikáta,
Megúszta a szurikát ma.

 

Tornóczi Köles Ildikó: Cinege

Kipi-kop, kipi-kop,
az ablakon ki kopog?
Jön a fagy, jön a fagy,
jaj, úgy kérlek, enni adj!

Picike cinege
fagyos hóban kuporog,
kipi-kop, kipi-kop,
az ablakon bekopog.

 

Pósa Lajos: A farkas és a sas

Madarak királya, ó taníts meg szállni,
Hogy ne kelljen itt a földön gyalog járni.

- No, koma, hogy ne járj mindig sarkamba,
Fogózz hát, fogózz hát, farkas, a farkamba!

Farkas a farkába bele is fogódzott,
Fölfelé repülve vígan ringatózott.

- Koma, koma, vigyázz, mindig én rám hallgass!
Látod-e a földet, látod-e még, farkas?

- Madarak királya, bizony én még látom,
Fehér juhokat is itt-ott a határon.

Száll a sas fölfelé, farkán függ a farkas,
Vígan vándorolnak a sas és az ordas.

- Látod-e még koma? - Még mostan is látom,
Olyan, mint egy alma, királyi barátom!

Megint csak repülnek, mindig magasabban,
Fürdik fenn a farkas a napsugarakban.

- Látod-e még koma? - No én már nem látom,
Még pápaszemem is hiába próbálom!

- Ereszd el, hát, ereszd, farkas, a farkamat,
Aztán jó éjszakát! Repülj már most magad!

El is eresztette farkas a sas farkát,
Örült, hogy szállni tud, lefelé gyorsan szállt.

Mondja egy tuskónak: - Szaladj, színes tuskó!
Mindjárt agyonütlek, mint valami furkó.
Farkas a tuskóra mindhiába mordult,
Mert a szenes tuskó még csak meg sem mozdult.

Farkas rávágott a szenes tuskóra.
Ott ütött szegénynek az utolsó óra.

 

Mentovics Éva: A sün

Tüske-erdő nőtt a hátán,
így kéznél van fegyvere.
Ha valaki megtámadná,
védekezhet is vele.
Nem kell kézben cipelnie
a vadalmát, vadkörtét.
Biztosan már kitaláltad,
arra valók a tüskék.
Négy, apró kis fürge lába
fut, mint a gyík – szaporán.
Tücsköt, békát, fürge gyíkot
s kisegeret vacsorál.
Szénát, szalmát, falevelet
vackol be egy gödörbe.
Ott alussza téli álmát,
fújhat a szél fölötte.

 

Tordon Ákos: Madárszálló

Havas téli nagy ég alatt
Vendégeim a madarak.
Kopognak már az ablakon,
Jól élnek itt morzsán, magon.
Csipegetnek, eszegetnek,
Ha jól laktak, elröppennek.
De holnapra visszajönnek,
Ablakomon beköszönnek.

Így élnek ők a nagy télben,
Vendégeim minden délben.
Meghálálják majd tavasszal,
Madárfüttyel, madárdallal.

 

Gazdag Erzsi: A kis kakas rézgarasa

Elgurult egy rézgaras.
Fölkapta egy kis kakas.
Ha fölkapta, jól tette,
a bögyébe betette.
De a bögye kidobta,
mérges lett a kakasra.
Összeszidta a kakast:
"Búzát adjál, ne garast!"
Kis kakas a piacon
búzát vett a garason.
Ezt adta a begyének,
most már békén megélnek.

 

Osvát Erzsébet: Balambér

Van egy kutyám,
Balambér,
Elcserélem
galambér'.
Vagy eladom jó áron
Vasárnap a vásáron.
Akkor aztán vehetek
hat galambot, vagy hetet!
De hát mivel etetem?
Tiszta búzám nincs nekem.
Balambérnak jó a csont.
A kosztjára semmi gond!
Balambér a barátom.
Ha eladom, nem látom.
Nem adom én Balambért
se pénzért, se galambért.

 

Mentovics Éva: A beteg zsiráf

Fagyit nyalt a kicsi zsiráf,
megfájdult a torka.
Betekerné anyukája
állott vizes gyolcsba.
Hosszú ám a zsiráf nyaka…
hol van annyi kelme?

Bejárhatna minden boltot,
míg húsz métert lelne.
Elvitte a patikushoz:
– Kedves, zebra néni,
Szeretnék a kislányomnak
orvosságot kérni.

Kicsoszog a zebra néni,
felnéz a zsiráfra.
– E kis üveg zsályaszirup
elég is lesz mára.

El is fogyott a gyógyszirup,
nem fáj már a torka.
Nem is kell már bekötözni
húszméternyi gyolcsba!

 

Mentovics Éva: Varjúdombi varjúház

Varjúdombi varjúház -
kevély varjú ott tanyáz.
Kárálgatva kesereg
kevés vacsora felett:

- Hol van már a forró nyár,
mikor ezer étel vár?
Vagy az őszi avaron:
érett magvak – egy halom…

Legyen vége már a télnek,
hol hó alatt keresgélek.
Vidám tavasz, várva várlak,
adj utat a forró nyárnak!

 

Móra Ferenc: Az egyszeri szarka

Csörgött a sövényen
az egyszeri szarka,
illegett-billegett
sebesen a farka.

Jobbra illegette,
balra billegette,
a delelő napot
el-elnézegette.

Gondolta magában:
"De szép fényes holmi!
No, ezt már igazán
le kellene hozni.

Jó lenne tükörnek
a szarkaszobába,
beletekingetni
ünneplő ruhába."

Mikor ezt gondolta
az egyszeri szarka,
már az ól tetején
billegett a farka.

Noszogatja magát:
"Előre, előre,
szénás óltetőről
szalmás csűrtetőre.

Mindjárt elérem már" -
pislantott az égre,
s átugrik hetykén a
kazal tetejére.

Onnan szaporán
a kútágasra billen -
jaj, de szegény feje
hova menjen innen?

Az egyszeri szarka
jobbra-balra forog,
a nevető napra
fitymálva hunyorog.

S vissza a sövényre
lerepül csörögve:
"Nem szeretek nézni
rámátlan tükörbe."

Vén veréb a porban
mosogatja tollát,
szárnya mellé dugja
pápaszemes orrát.

"Csirip, csirip, csirip,
az egyszeri szarka
nagyot akart volna,
s nem bírta a farka."

 

Péter Erika: Az étvágytalan maci

Tavasszal született
Bendegúz, a medve.
Lassan itt van a tél,
s enni semmi kedve.

Olyan sovány szegény,
a szél majd elfújja,
medverokonsága
egész nap szapulja.

– Aludnod kell télen,
enned kell eleget,
a barlang mélyében
éhhalál fenyeget!

– Visznek a mackónak
málnát, körtét, mézet,
megszólal Bendegúz,
– Hiszen ez mind édes! –

Visszajön étvágya
Bendegúznak végre,
szép, meleg bundával
vár a hideg télre.

 

Móra Ferenc: A csókai csóka

Csókai csókának
Mi jutott eszébe?
Föl szeretett volna
Öltözni fehérbe.
Unta szegény jámbor,
Hogy ő télen-nyáron
Örökkön-örökké
Feketébe járjon.
Ahogy így tűnődik
Ághegyen a csóka,
Arra ballag éppen
Csalavér, a róka.
Attól kér tanácsot,
Mit kellene tenni,
Hófehér galambbá
Hogy kellene lenni.
"Nincsen annál könnyebb - Neveti a róka -

Fürödj meg a hóban,
Te fekete csóka!
Olyan fehér galamb
Lesz rögtön belőled,
Hogy magam sem tudom,
Mit higgyek felőled."
Nagyeszű rókának
Szót fogad a csóka,
Nagy vígan leugrik
Az ágról a hóba.
Az orra hegye se
Látszik ki belőle,
Kérdi is a rókát,
Mit hisz most felőle?
"Azt hiszem, galamb vagy" -
Csípte meg a róka,
S csapott nagy ozsonnát
Belőle a hóba.
Róka csípte csóka,
Csóka csípte róka -
Így lett fehér galamb
A csókai csóka.

 

Móra Ferenc: Az egyszeri szarka

Csörgött a sövényen
az egyszeri szarka,
illegett-billegett
sebesen a farka.
Jobbra illegette,
balra billegette,
a delelő napot
el-elnézegette.

Gondolta magában:
"De szép fényes holmi!
No, ezt már igazán
le kellene hozni.
Jó lenne tükörnek
a szarkaszobába,
beletekingetni
ünneplő ruhába."

Mikor ezt gondolta
az egyszeri szarka,
már az ól tetején
billegett a farka.
Noszogatja magát:
"Előre, előre,
szénás óltetőről
szalmás csűrtetőre.

Mindjárt elérem már" -
pislantott az égre,
s átugrik hetykén a
kazal tetejére.
Onnan szaporán
a kútágasra billen -
jaj, de szegény feje
hova menjen innen?

Az egyszeri szarka
jobbra-balra forog,
a nevető napra
fitymálva hunyorog.
S vissza a sövényre
lerepül csörögve:
"Nem szeretek nézni
rámátlan tükörbe."

Vén veréb a porban
mosogatja tollát,
szárnya mellé dugja
pápaszemes orrát.
"Csirip, csirip, csirip,
az egyszeri szarka
nagyot akart volna,
s nem bírta a farka."

 

Péter Erika: Egérvásár

Egérvásárba megy
Durr, a kandúrmacska,
kifogyott a házból
minden jó falatka.

Kiürült a hűtő,
nincs sem sajt, sem tejföl,
most is fáj a gyomra
a savanyú tejtől.

A vásártér nyüzsög,
szól a macskazene,
riszálja fenekét
a cicanép fele.

Középen miákol
kikiáltó macska,
a szomszéd faluig
hallatszik a hangja:

– Minden egér eladó,
áron alul kapható,
kövérek és kerekek,
gyertek cicák, vegyetek!

Tíz doboz egérre
alkuszik a macska,
végül kezet ráznak,
féláron megkapja.

Előveszi otthon
a legnagyobb lábost,
gáztűzhelyén gyorsan
meggyútja a lángot.

De úgy meglepődik,
csaknem hanyatt esik,
mert, hogy egérsültet
sajnos ma nem eszik.

Mert a vásárfia
útközben megszökött.
Durr kandúr meg nyávog
üres doboz fölött.

 

Buglyó Emília: A csintalan kisegér

Egyszer egy kicsi egér
Mit csinált, mit nem?
Sajtot lopott! Egészet!
De ez még nem minden!

Meglelte a gazdaasszony
A sajtnak a hűlt helyét,
Vagyis még egy darabkát,
Mit nem lelt meg az egér.

Elment Ő a bíróságra,
Lopást jelentett be,
És kit bíztak meg nyomozásra?
Nem mást, az egeret.

Körülnézett az egérke,
Közben reggelizett,
Nem máshonnan, a kamrából,
Megint sajtot evett!

Rajzolt egy pár rókanyomot
A jó puha földre,
"Megtaláltam én a tolvajt!
A róka az!" közölte.

El is mentek a rókához,
Kérték ám a sajtot,
A róka elcsodálkozott,
Erről nem is hallott!

Elkérték hát a rókától
A nagy, kerek sajtot,
"Na de kérem ez az enyém!"
A róka panaszkodott.

Így a kedves gazdasszony
Megkapta a sajtot,
Szegény róka jól pórul járt,
Az egér meg jóllakott.

 

Juhász Magda: A rigó és a veréb

A rigónak jó a dolga
hali-hó, hali-hó
a faágon így énekel
a rigó, a rigó.
Egy kis veréb rácsicsereg,
hali-hó, hali-hó,
verébnek is jó a dolga,
te rigó, te rigó.

Vitatkoznak, veszekszenek,
ravasz macska felfigyel:
- Azt, hogy kinek van jobb dolga
én döntöm itt rögtön el.
De a rigó, és a veréb
döntőbírót nem kértek,
elrepültek, és vége lett
a nagy dicsekedésnek.

 

Juhász Magda: Cicakaland

Tarka cica, fehér cica
beszökött a kamrába,
söprögető gazdasszonyuk
a két ravaszt meglátta.

Ej, haj hol a vaj?!
A két cica megette!
Torkosokat a gazdasszony
seprűjével kergette.

Tarka cica, fehér cica,
szaladt most már világnak,
végül aztán a háztetőn
menedéket találtak.

Ej, haj, nagy a baj!
Ilyent többé nem teszünk,
ígérjük, hogy legközelebb
csak a tejfölből eszünk.

 

Kovács Barbara: A csacsi

Kéne nekem egy csacsi, de egy olyan igazi!
Azt hiszem, jól tudnék vele játszani.
Mufurcnak hívnám és adnék neki enni
és úgy szeretném, mint ahogyan senki.

Apa kinevetett, és vett egy videót.
Jobb lett volna csacsi, az nem fogyaszt áramot.
"Új kocsira gyűjtünk, érted? Új kocsira"
Nyafogtam, hogy "jó, de miért nem csacsira?"

"Jaj fiam, hagyjál már ilyen butasággal,
mihez is kezdenénk egy makacs jószággal?
Hol szaladgálna? És mivel etetnéd?
És hol aludna? Talán az ágyadba vinnéd?"

"Kimértem. A szobámba épp befér egy csacsi.
Csak az ágyamat kéne egy kicsit arrébb tolni.
És igen. Aludni bevinném az ágyba,
nem is kéne más, csak tán még egy párna."

Anya azt mondta: "jaj, fiam, ne légy ilyen buti,
lakásba nem való egy igazi csacsi!"
Jó. De ha megnövök, veszek egy nagy kertet,
ültetek bele kórót, vetek bele füvet,
és nem veszek videót, és nem veszek új kocsit,
lesz sok pénzem, és végre vehetek egy csacsit!

 


 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 13
Tegnapi: 94
Heti: 651
Havi: 2 013
Össz.: 115 702

Látogatottság növelés
Oldal: Állatokról szóló versek
OVI - ISI és DRÁMA - OVI - © 2008 - 2017 - ovi-isi.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: teri tajekozodas jatek ovoda - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »